Szulejmán sokszor titokban figyelt
A Középső Kapu és a Boldogság Kapuja között volt a Divanháne, a Tanácskozóház, ahol a szultáni tanács, a diván-i hümajun a híres kupolateremben összeült. Általános szokás volt, hogy a diván négy napjából kettőn, a vasárnap és keddi napon ad számot a szultánnak, azokról az ügyekről, amikkel éppen foglalatoskodott.
A szultán bevonul az audienciaterembe, leül egy kerevetre, és a kapi agát hallgatja meg először, majd meneszti őket. Őket követi a csaus basa, aki szintén számot ad az elvégzett feladatokról, majd őket is elbocsátja. Aztán jönnek a defterdánok. Utolsónak a vezírek járulnak a szultán elé, akik rangjuknak megfelelő sorrendben foglalnak helyet. „A Nagyúr színe előtt megjelenvén, mind a teremnek egyik oldalán állanak, s alázatukat mutatván főt hajtanak, s kezüket összekulcsolják; akkoron csakis a nagyvezír szól, és számot ad mindarról amit fontosnak ítél, átadja a jegyzékeket avagy arzokat, miket a király egyenként elolvasván visszaad, a vezír pedig általveszi, kis bíborszín szaténzacskóba rakja, és nagy alázatossággal Őfelsége lábai elé helyezi, aki pedig kiadatja a hatt-i hümajunk (szultáni irat), az arzokban foglaltak alapján. Ha a Nagyúr nem kíván tőle egyebet (mind ezalatt a basák egyetlen szót sem ejtettek), mind távoznak, s a második kapunál lóra ülnek, igen sokféle ember kíséretében (kik rájuk várnak, hogy kegyeikbe férkőzzenek), aztán saját embereikkel mind az ő otthonukba mennek.
Szulejmán elődei, de ő maga is gyakran titokban egy fölső folyosón egy kis ablakhoz ment, amely éppen a nagyvezír feje fölött volt. A szultán a rácsok mögött volt, ahol senki sem láthatta, de ő betekintést nyert a divánba, láthatta, hallhatta, hogy mi folyik ott. (A Szulejmán című filmben is láthattuk, amikor Ibrahim nagyvezír fogadta Ferdinánd követeit, maga a szultán nem fogadta őket, hanem a titkos ablakból figyelt és irányította Ibrahimot.) Gyakran tette ezt a szultán akkor, ha egy nagy fejedelem követét várta audienciára, innen figyelte érkezését és beszédét a basákkal. Amikor a szultán az ablakhoz ült a nagyvezír nagy óvatossággal és figyelemmel intézte az ügyeket a divánban, pedig egyébként megvesztegethetők voltak és kényük-kedvük szerint intézkedtek.
Eleinte a szultánok rendszeresen megjelentek a divánban, de II. Mohamed volt az első, aki átadta a tárgyalási funkciót a nagyvezírének, így ő már ritkábban vett részt ezeken. A vezír funkciója és rangja az iszlám világban nagy hagyományokkal rendelkezett. Nem lehetett akárki nagyvezír, hiszen ő volt a szultán helyettese, ha úgy tetszik minisztere, vagyis igen magas állami rangot töltött be. Nagyvezír a hódítás előtt csak szabad ember lehetett, aki a mohamedán nemesség soraiból került ki. Mahmud pasa volt az első, aki balkáni származású keresztény és rabszolgasorból kiemelkedett nagyvezír volt. Ettől kezdve a nagyvezírek, azt lehet mondani, hogy kivétel nélkül keresztény származású emberek voltak, akiket a devsirme során gyűjtöttek be, és a birodalmi iskolákban és a palotában képeztek ki.
Már ismerjük Szulejmán gyermekkori barátját, akivel gyakorta még egy ágyban is feküdt. Ibrahim egyre magasabb címet ért el. Szulejmán hercegi rangot és városi helytartó címet adott neki. Olyan gyorsan lépett előre, hogy már-már tartott a vezírek bosszújától, akik szintén szerettek volna előbbre jutni. Szulejmán, amikor szultáni trónjára lépett még megörökölte Piri Mehmed Celebi pasát, a török nagyvezírt, akit aztán Ibrahim parancsára megmérgeztek, félreállítva Ibrahim útjából. Ibrahim 1523 és 1536 között volt nagyvezír. Törekvéseit Hürrem Szultána nem nézte jó szemmel és közbenjárására megkapta a selyemzsinórt.
A 16. században a legkiemelkedőbb képességű személy a nagyvezíri poszton Lutfi pasa volt, Szulejmán Sah nevű lánytestvérének a férje. Lutfi nem csak nagyvezír, államférfi volt, hanem történetíró is. Magas állami hivatalán kívül közeli bizalmas kapcsolat is fűzte a szultánhoz, mivel a sógora volt. Ismeretlen albán családból származott és a devsirme útján került török szolgálatba, aztán a palotabeli iskolából a palota szolgálatába állt. Végig ment minden lépcsőfokon. Volt csokadar, müteferrika, főasztalnok, főkapuőr és a birodalom zászlóvivője.
Később Kasztamonu szandzsák kormányzója lett. és egészen a főkormányzóságig vitte. I. Szelim és Szulejmán hadjárataiban is részt vett. 1534-ben kupola-vezír, majd 1539-ben kinevezte Szulejmán nagyvezírnek. Nem sokáig élvezhette nagyvezírségével járó hatalmát, mert rövid úton 1541-ben eltávolították. Az ok az volt, hogy csúnyán beszélt a feleségével Sah Szultánával. Állítólag Lutfi basa és Sah Szultána közötti vita kiváltója egy prostituált volt, akit Lutfi két lábánál fogva fel akart akasztatni és széttépetni. Ezt Sah Szultána ellenezte.
Végül Lutfi Dimetokához közeli birtokára vonult vissza, életjáradékot kapott és hátralevő életét tanulással, elmélkedéssel töltötte és a tudományoknak, a történelemnek szentelte. Több művet is hagyott hátra, köztük az oszmán birodalom történetének a leírását is. Írt egy kis könyvet a nagyvezírségről Aszafnáme címen, amelyben leírta, hogy milyennek kellene lenni egy bölcs és hűséges nagyvezírnek.
Forrás. Bernard Lewis – Isztambul és az oszmán civilizáció