Szulejmán nevető asszonya

Szulejmán szultán felesége volt Hürrem, akiért a kortársak közül sokan nem rajongtak. Ez a hatalmas ellenszenv azonban pletykáknak is szárnyat adott, de mi most eloszlatjuk a félreértéseket.

I. Szulejmán szultán uralkodásának első néhány évtizedében összesen két ember volt az, akikbe minden bizalmát fektette. Egyikük a mai Görögország területéről származó Ibrahim paşa és nagyvezír volt, a másik pedig akármilyen hihetetlennek is tűnik, egy nő: Hürrem szultána, a padişah későbbi felesége.

Az asszony származását tekintve rengeteg verzió született az évszázadok alatt, mégis a legvalószínűbb az a teória, hogy rogatini volt, mely település akkoriban Lengyelországhoz tartozott, napjainkban pedig Ukrajna területén található. Hürrem igazi neve Alexandra, de a mai napig hívják Roxalanának, Rossolanának, Rosanne-nek, La Rosának. A rabszolgából lett szultána édesapja elmondások szerint ortodox vagy görög katolikus pap lehetett. A lengyel földhöz tartozó terület akkoriban igen megsínylette a tatárokat: sokakat elraboltak, majd jó pénzért eladták őket rabszolgának – feltételezhető, hogy Alexandra is erre a sorsa jutott, s később valamelyik oszmán rabszolgapiacon bukkant fel ismét. Itt esett a választás több lány között rá is, az akkor még şehzade Szulejmán számára.

Ibrahim és Hürrem is egyaránt a padişah maximális bizalmának és kegyességének köszönhette, hogy az akkor megszokotthoz képest viharos gyorsasággal lépdeltek felfelé a képzeletbeli ranglétrán. Szulejmán ugyanis néhány új rendeletével és kívánalmával egészen egyszerűen felrúgta a korábban vasszigorral megtartott oszmán jogszokást és protokollt. Nagy felháborodást keltett egyaránt Ibrahim nagyvezírré és paşává nevezése, valamint az is, hogy Hürrem lett hivatalos felesége, lévén, mindketten csak az oszmánok kegyességéből maradhattak életben egykori gyaur voltuk ellenére. Természetesen mindketten muzulmán hitre tértek át meglehetősen korán, ám ettől függetlenül ferde szemmel figyelték őket.

A szultáni házasságok egyébként teljesen természetesnek számítottak akkoriban, hiszen ez remek lehetőséget teremtett arra, hogy az oszmán dinasztiák terjeszkedjenek és még több, még nagyobb terület felett uralkodhassanak. Kezükben összpontosulhattak hatalmas seregek, arról nem is beszélve, hogy rövid pórázon tarthatták az ellenlábas muszlimokat és a keresztényeket is. Szulejmán esetében azonban Hürremmel ilyen előnyökre nem tehetett szert: a lány ugyanis teljesen árva volt, egyedül a szultánt tartotta igazi családjának, illetve a vele közös gyermekeiket.

Alexandra a feltételezések szerint ajándék volt az újdonsült padişahnak, bár az sem kizárt, hogy még szandzsákbégként kapta a leányt. Ezt azért sem lehet tudni ilyen pontosan, mivel amikor egy herceg elérte a nagykorúságot, akkor elhagyta Konstantinápolyt és nevelőjével, édesanyjával, valamint néhány szolgával együtt átköltöztek a számukra kijelölt hercegi szandzsákba. Itt került sor a şehzade uralkodásra való felkészítésére.

Kevesen tudják, de Szulejmán az édesapja uralkodásának ideje alatt már több gyermeket is nemzett, ám mire trónra került, már csak Mustafa herceg maradt életben. Így történt meg az, hogy Mustafa anyja, Gülbahar (ill. Mahidevran) hászekiként foglalta el helyét gyermeke apjának palotájában. Ez azt jelentette, hogy a padisah anyja (Ayşe Hafsa), azaz a valide után ő volt a második legrangosabb nő a háremben. A szultánnak többek között Gülfem (a sorozatban Hatice társalkodónőjeként jelenítik meg) is szült gyermekeket, például Mahmudot, de pontos számukról és neveikről nem igazán vannak pontos információk. Továbbá Mahidevran sem egyetlen utódot hozott a világra – állítólag, volt még egy közös lányuk, Raziye is, aki feltételezések szerint Bayeziddel azonos évben született, de olyat is olvasni, hogy egy Ahmud nevű herceg is világra jött a szultán és Gülbahar egyik együttléte eredményével.

Alexandrát a szultán keresztelte el Hürremnek, mely jelentése nevető. A rabszolgalány nem csak elrabolta az uralkodó szívét, de 1521-ben még egy şehzadéval (Mehmed) is bővítette az ottomán családot, így természetesen ő is hászeki lett, mint Mahidevran. De a gyermekáldás ezzel nem állt meg: Hürrem szinte évente adott életet kilenc esztendő leforgása alatt újabb és újabb gyermekeknek. 1522-ben Mihrimah, 1523-ban Abdullah, 1524-ben Selim, 1526-ban Bayezid, 1530-ban pedig Cihangir született meg. A kis Mihrimah kivételével mindegyikük fiú volt, de sajnálatos módon az 1523-ban világra jött Abdullah születését követően nem sokkal meghalt.

Hürrem a leírások és fennmaradt festmények alapján nem volt különösebben szép nő, ellenben mindig vidám volt, vonzó jelenség, aki képes volt az ujja köré csavarni a férfiakat, bár ezt elsősorban a szultánnal tette, hiszen valóban szerető és hű felesége volt élete végéig. Ezen kívül roppant ravasz és okos asszony hírében állt, nem igazán sikerült őt soha becsapnia senkinek, mindig rájött, ha ártani akartak neki. Nagyravágyó és féltékeny is volt, tett róla, hogy rajta kívül más nő ne is nagyon kerüljön intim helyzetbe szerelmével. Az uralkodó ágyasait rendszerint sikerrel állította félre, továbbá nagy hatalomra is szert tett, hiszen elég kitartó és eszes is volt hozzá. Hogy elérje célját, tulajdonképpen bármire képes volt, ám sohasem nyílt lapokkal játszott, ő inkább a háttérből, észrevétlenül irányította az embereket és az eseményeket. Átlagon felüli politikai érzékkel is rendelkezett, férjének rengeteget segített hadjáratai során. Ezek a jellemvonások a török sorozatban is nagyszerűen látszanak, melyek bár eltúlzottnak tűnhetnek, mégis történészek szerint nagyon hasonlóan viselkedhetett Hürrem a valóságban is.