Szulejmán nem csak az ellenséggel, de a saját családjával is brutálisan kegyetlenül bánt

2013.11.03 18:23

Nagy Szulejmán a sorozatban nem úgy néz ki, mint egy véreskezű gyilkos, pedig tudjuk, hogy kegyetlen volt az alattvalóival és a családjával is. Egyedül Hürremet szerette és senki mást. Hürrem imádta Bajazid nevű fiát, aki öt unokát adott nekik. A Szultána halálakor Szulejmán megsiratta a feleségét, majd rövid idő elteltével megölette a felesége kedvenc fiát és öt unokájukat. Ha valaki a családjával képes ilyen brutalitásra, akkor mit várhat tőle az a nép, akit leigáz? 

1526. augusztus 29-én Mohácsnál a magyar sereg harci rendben állt, várta a török megjelenését. A szultán lassan haladt előre. A törökök előhada 5000 lovas volt, melyet Bali bég vezetett, aztán Khoszrev pasa a boszniai csapatokkal és Ibrahim pasa a ruméliai, Behram pasa az anatóliai hadakkal és 300 ágyúval haladtak előre. Leghátul haladt a szultán rengeteg testőrrel körülvéve. A török sereget 75 ezer harcos alkotta. A magyarok feleannyian sem voltak. Amikor megpillantották a törököket, Tomori jelt adott a támadásra.

 

Ibrahim hadtestét, ami még nem volt harckész, visszaszorították. A janicsárok sortüzei azonban megállították, majd megfutamították a magyar hadsereget. A csatában elesett a király, számos főúr és főpap, ami megrendítette a politikai hatalmat. 25-30 ezer magyar vesztette életét a csatatéren. A török táborban hivatalos naplót vezettek a hadjáratokról, amiben talán a győzelem mámora miatt azt írták, hogy a feslett életű hitetlenek néhány ágyúgolyót kilőttek, de bennük kárt nem tettek. A tetőtől talpig vasba öltözött harcosok vaslándzsát tartva a kezükben minden félelem nélkül vágtattak Ibrahim basa csapata ellen. Végül a felséges Isten és a próféta segélyével erőt vett magán az iszlám népe és visszaszorította a gonoszokat, akiknek nem volt erejük a támadást visszaverni, úgy aprították őket, mint a kutyákat.

 

A naplóban az elesett magyarok számát megkétszerezték, valószínűleg, hogy a nagyságukat és a győzelmük fényét növeljék. De el is ismerik a magyar harcosok bátorságát. Szulejmán döntő győzelmet aratott. Budán a királyi palota kincseit hajóra rakatta és visszaindult Konstantinápolyba. Útja során falvakat dúltak fel, raboltak, foglyokat zsákmányoltak. Pestet felgyújtotta, feldúlta a Duna és Tisza közötti országrészt, amelyen átvonult. Szeged is lángok martaléka lett.

 

Miért tudta legyőzni Szulejmán a magyarokat? Mert a magyar kasszában nem volt pénz, hogy zsoldosokat fogadjanak és a nemes urak nem voltak hajlandók a sajátjukból áldozni. Már 1523-ban igen sötét képet festettek a nagykövetek Magyarország állapotáról. Úgy látták, hogy az urakat más nem érdekeli csak a saját jólétük, a közjóval nem gondolnak és prédálják a közvagyont. Igazságot nem szolgáltatnak, megvesztegethetők, büszkék és gőgösek. Engedelmeskedni nem akarnak, kormányozni nem tudnak, de tanácsot mástól elfogadni sem akarnak.

 

Viszálykodás csel, ármánykodás jellemzi Magyarország urait, nemeseit – írta Massaro velencei titkár. De rajta kívül más nagykövet is hasonlóan vélekedett a magyarországi helyzetről. De Burgio pápai követ úgy látta, hogy az áldozatkészség szelleme a jog és a tekintély tisztelete kihalt, az egyéni és párt érdekek uralkodnak. Az ország bajait igen súlyosnak ítélte meg. Igaza volt, mert a nemzetet a mohácsi katasztrófa sem tudta egyesíteni. Néhányan azonban úgy gondolták, hogy a magyar nép áldott, mert megmentette nyugatot a töröktől és ezért hálával tartoznak nekik.