Ki volt az a nő, akiért képes volt I. Szulejmán a saját fiát megöletni?

Nem csak az egyszerű közemberek, de bizony az uralkodók is megbolondultak annak idején egy-egy gyönyörű női szempárért, lásd VIII. Henriket, aki addigi hitét, politikáját, a diplomáciát, a pápával való kapcsolatát felrúgta Boleyn Annáért, sőt még a háborút is simán kockáztatta. De őrült szerelmével nem volt egyedül az uralkodók között, hiszen ott volt I. Szulejmán, aki rabszolganőjébe olyan szerelmes lett, hogy minden mást, összes szebbnél szebb asszonyát, gyerekeit elhanyagolta érte, vele beszélte meg legtitkosabb hódító terveit is, és nála töltötte minden szabad percét. Bizony.

Sok mindenre képes egy férfi, ha szereti a nőt. Például gyilkolásra is. Előfordult, hogy a saját gyerekének meggyilkoltatására is. Bár ez extrém eset, de megtörtént. I. Szulejmán, hogy a trónt Roxelánától(Hürremtől) született fia örökölje, megölette elsőszülőtt fiát, Musztafát. Ennek persze voltak előzményei, és Szulejman indoka természetesen nem is a trónöröklés volt. Amikor a szultán beleszeretett az ukrán ortodox pap lányába, Aleksandra Lisowskába, vagy Roxelánába, első feleségét, és ágyasait teljesen kizárta az életéből. Nem számított más, csak Roxelána, ő lett a kedvenc ágyas. Később törvényes feleségévé tette, ami abban az időben igencsak nagy furcsaságnak számított. Rabszolganőt nem volt szokás feleségül venni.

Minél több időt töltött a szultán a szép második feleségével, annál idegesebb lett az első, Mahidevran. Egy nap, amikor megelégelte a mellőzést, tíz körmével esett Roxelánának, és alaposan helybenhagyta. Ezért nem kapott komoly büntetést, ami meglepő, mert akár bőrzsákba varrva a folyóba is dobathatta volna a szultán, de ő csupán száműzte az ágyasok termébe. Igaz, az első feleség is csak a körmeit használta, illetve csomókat tépett ki riválisa hajából, nem öntötte le például az arcát savval. Roxelána azonban már tervezte a visszavágást. De nem Mahidevran fegyverével, női eszközökkel akarta megtorolni sérelmét, neki más kellett. A hatalom. Ehhez pedig Mahidevran-nak és a fiának el kellett tűnnie.

Addig beszélt, addig intrikált, addig csábítgatta a szultánt, míg az megtette, amit drága felesége kért. Sikerült elérnie, hogy férje kivégeztesse Mahidevran fiát, az összeesküvéssel vádolt Musztafát. Tehát a szultán megölette a saját elsőszülött törvényes fiát, így a másik fia örökölhette a trónt. Roxelána arra is rá tudta venni, hogy megölesse a birodalom második emberét, Ibrahim pasát, a nagyvezírt, aki pedig Szulejmán legjobb barátja és bizalmasa volt. Épp emiatt féltékenykedett rá Roxelána, nem akarta, hogy más is tanácsokat adhasson a szultánnak. 

Roxelána öt fiút szült a szultánnak. A legkisebb epilepsziás roham következtében meghalt, ezt a nép Allah büntetésének látta, úgy tartották, hogy a szultána bűbájjal, boszorkánysággal láncolta magához a szultánt. Nem szerették Roxelánát, boszorkánynak tartották.

Aztán ideglázban meghalt az elsőszülött fia is, ő a szóbeszéd szerint azért, mert annyira megviselte Musztafa, a féltestvére kivégzése, hogy nem tudta elviselni a gyászt. Hogy ezek az események vezettek-e oda, vagy valami más járt a szultána fejében, nem tudni, de az tény, hogy meglátta végre a szenvedőket, a szegények számára ingyenkonyhát, kórházat építtetett, ezenkívül több mecsetet, karavánszerájt, fürdőt, iskolát, nemcsak Sztambulban.

Roxelána 1558-ban meghalt, I. Szulejmán élete végéig gyászolta.