Ki kerülhetett a szultán háremébe?
Hogy milyen is volt valójában a török szultán háreme? Nos, azt kevesen tudják. A korabeli utazók, történetírók által elmondottak nagy része merő kitaláció, a képzelet szüleménye, fantáziálás az erotika fellegváráról, hiszen a szerájba nemhogy keresztény ember nem juthatott be, de még azok a török tisztviselők se, akik nem a hárem hölgyeit szolgálták vagy vigyázták.
Elterjedt a 17. században, hogy az egyik török szultán úgy választotta ki az aznapi ágyasát, hogy felsorakoztatta a lányokat, és aki előtt leejtette a zsebkendőjét, az mehetett a hálószobájába. Azt is rebesgették, hogy az ágyasoknak hason csúszva kellett megközelíteniük a fényességes padisah ágyát. Mindez cáfolatot nyert, amikor egy követfeleség, Lady Montagu II. Musztafa szultán felesége meghívását élvezve rákérdezett a hír igazságtartalmára. Az szultána elmondta, hogy a szultán az aktuális ágyasának a háremagával üzen, semmi sem igaz a zsebkendős történetből, és nem kell csúszva haladnia a lánynak az ágyig, mehet nyugodtan a lábain.
A kiválasztott lányt a szultánnal való találkozás előtt megfürdetik, beillatosítják és szépen felöltöztetik, ahogy egyébként a Szulejmán című sorozatban is láthattuk. A szeráj tulajdonképpen nemcsak a hölgyek otthonául, hanem az ott élők, illetve a tisztviselők nagyon fontos oktatási központjaként és persze uralkodói rezidenciaként is szolgált. A hárembe nagyon sok lány került Ukrajnából, Lengyelországból és Oroszországból, többségüket a tatárok rabolták el, de még a 19 század végén, 20. század elején is voltak olyan kaukázusi cserkeszcsaládok, ahol kifejezetten arra nevelték a lányokat, hogy felnőve a szultán udvarába kerüljenek. Gyerekkoruktól azt hallgatták ezek a kislányok, hogy milyen jó dolguk lesz nekik ott, micsoda fényűzésben élhetnek majd.
A hárembe, az ágyasok közé csak kívánatos külsejű nők kerülhettek, és ha valaki megütötte a mércét sem mehetett egyből a szultán elé. Először megvizsgálta egy bába, majd egy éjszakát a háremben töltött, hogy kiderüljön, nem horkol-e. Ha mindent rendben találtak nála, akkor új nevet kapott, és megkezdődött a szigorú iskoláztatás. Tanultak az iszlám vallásról, a török kultúráról és az udvari etikettet is elsajátították, melynek része volt az affektáló beszédstílus is. Az oktatás akár 6-8 évig is eltarthatott, így a hárem lakóinak egy része magasan iskolázott, gyönyörűen író hölgy lett, ahogy például Hürrem is, melyet jól példáznak I. Nagy Szulejmán szultánhoz írt választékos levelei.
Egyébként nem csak nőket raboltak a szultánnak, hanem törpéket, némákat, udvari bolondokat a szórakoztatására, és eunuchnak való fekete fiúkat is.