Hatice: Félek...

"...Hatice:Félek Gülfem.Félek,hogy elveszítem őket.A fiamat,Ibrahimot...mindkettőhöz olyan erős szeretet köt.Nélkülük az egész élet megszűnne.

Gülfem:Tudod,hogy én betéve ismerem a fájdalmat asszonyom.Akit szerettem,mind elvesztettem.Meséltem már.De a jó Isten,szerencsére mindig ad gyógyírt is a kínokra.Hitet mit a szívünkbe táplálunk.Így amit a sors megírt,változhasson.És ne gondoljuk,hogy nem változhat.Úgyhogy neked sem szabad a mostanin keseregni úrnőm.Ibrahim pasa haza fog térni,és boldogan éltek majd gyermekeitekkel együtt sokáig..."