Daye monológja

Nézzétek el nekem barátaim.Bocsássátok meg.Fejedelmi utat járhattam végig és örvendtem minden mérföldkövének.Most elértem az utolsót.Az leszel innentől aki a távolban sétál.Álomkép,mely a messzeségben halványul.De létezni fogok,mindig létező leszek.Úgy megyek innen el ahogy egykoron ide érkeztem,megszabadulva minden béklyótól.Egészen csupaszon,feledve a múltat,jelenemet.Nem akarom látni azt a jövőt ami csak bánatot rejt.Nem akarom látni a jövőt ami a reménytelenségbe vezet.Ott leszek ahová baj biztosan nem követ.Ott leszek ahol a léleknek mása nincs,csak öröme,jósága,szeretete.Hiszem,hogy nekem is helyem lehet közöttük..