-Májusban váratlanul hagytad el Törökországot.Úgy hallottuk,hogy  úgynevezett "kiégéses szindrómában" szenvedsz.Még mindig kezelés alatt állsz?
-Igen,de szerencsére a legnehezebb napokon már túl vagyok.Most már egyértelműen jobban érzem magam.Ennek ellenér a kezelésem csak valamikor az év vége felé fog befejeződni.Persze akkor,ha minden jól alakul.

-Mesélnél arról,hogy pontosan milyen is ez a kezelés?
-Az első 15 napban elég komolyan gyógyszereztek és egy klinikán folyamatos orvosi megfigyelés alatt tartottak.De most már csak természetes,gyógynövényalapú készítményeket szedek.

-Sokan még mindig visszavárnak Törökországba.Van rá esély,hogy visszatérj?
-Mostanában biztosan nem.Egyszer talán igen.Akár már jövőre is.De egy biztos,nem Hürremként fogok visszatérni.

-Mi a véleményed Hürremről?
-Nehéz erre a kérdésre válaszolni,hiszen nagyon sokat köszönhetek ennek a szerepnek....Ugyanakkor el kell mondanom,hogy a három év alatt,amíg Hürremet játszottam,szép lassan felőrölte Meryemet,vagyis engem.Úgy éreztem,már nem a saját életemet élem,hanem az övét.Ő egy nagyon erős személyiség,én viszont a valóságban egyáltalán nem ilyen vagyok.Hürrem nem csak a sorozatban gázolt át mindenkinek ,az életem felett is átvette az irányítást.Egyszerűen úgy éreztem,megfojt engem,ha nem szakadok el tőle.

-Ezért hagytad ott a sorozatot?
-Végül is igen.De persze voltak más okok is.Magánéleti gondok,amikről most nem szeretnék részletesen beszélni,de egyszer majd mindent elmesélek.A fő probléma azonban tényleg az volt,hogy úgy éreztem,nem a saját életemet élem,s ezt nem bírtam tovább.

Éjjel-nappal Hürrem voltam
Meryem azt is elárulta,többek között az volt a baj,hogy a forgatások után sem tudott kilépni a szerepéből.Isztambulban nem volt igazi otthona,ahová visszavonulhatott volna."A stúdió felajánlotta,hogy bérel és berendez nekem egy házat,de én nemet mondtam erre,inkább maradtam a szállodában,ahová először beköltöztettek.Azt hittem,ez kényelmes megoldás lesz.Ott tényleg mindent megkaptam,de olyan rideg,személytelen volt az egész.Az életem abból állt,hogy a hotelből korán reggel elindultam a stúdióba,este pedig oda tértem vissza.Az éjszakáim pedig sokszor a másnapi szövegem tanulásával teltek.Ez főleg az első két évben volt kemény,mert nem tudtam igazán törökül.Most sem érzem azt,hogy tökéletesen beszélem a nyelvet."

-Nem gondolod,hogy egy színésznő,főleg a főszereplő nem hagyhatja ott a sorozatot a forgatás befejezése előtt?
-Hidd el teljesen egyetértek.És sohasem tettem volna ilyet,ha képes lettem volna az utolsó részeket leforgatni.De már egyszerűen nem ment.
 

-Most Berlinben jobban érzed magad?

-Igen.Egyértelműen.Már nem vagyok többé Hürrem,hanem újra Meryem lehetek.Sokáig,ha tükörbe néztem,úgy éreztem,még mindig ő néz vissza rám.Ezért levágattam a hajamat és megszabadultam a vörös színétől is.Nekem ez a barna az eredeti hajszínem.De ha látok egy képet a sorozatból,az még mindig felzaklat.Hürrem még mindig képes megríkatni.

-Tényleg ennyire meggyötört téged?
-A kezelésem első napjaiban,amikor a klinikán feküdtem,ha benyitott valaki a szobámba,minden egyes alkalommal megrémültem,mert azt hittem Törökországból jöttek értem,hogy visszavigyenek,s újra Hürremmé kell változnom.Hiszen tudtam,valahogyan be kell fejezni a sorozat harmadik évadát.

-Az nem fordult meg a fejedben,hogy esetleg Törökországban kezeltesd magad?
-Tudom,hogy ott is vannak jó kórházak és orvosok.De nekem a német az anyanyelvem,s mivel úgy éreztem,nagyon komoly veszélyben van az egészségem,azt gondoltam jobb,ha olyan kezekbe kerülök,ahol biztosan megértenek.De persze az is fontos szerepet játszott a döntésemben,hogy Berlin az otthonom.

-Berlinben mennyiben más az élet,mint Isztambulban?
-Számomra nagyon.A legfontosabb,hogy itt egyáltalán nem számítok sztárnak,nem ismernek fel az utcán,vagyis normális életet élhetek.Csodálatos megtapasztalni,hogy egy átlagos 31 éves nő vagyok,ez szabadságot ad nekem.

-Németországban nem is tudják,hogy Törökországban és a világ számos pontján igazi sztár vagy?
-Nem,az emberek egyáltalán nem.Persze a barátaim tudják,hogy Törökországban egy tv-sorozatban szerepeltem,mondtam is nekik,hogy majd megmutatom a DVD-ket,de aztán végül erre nem került sor.Én azonban örülök neki,hogy itthon végre valódi életet élhetek,mert arra rá kellett jöjjek,hogy a sztárok élete nem tekinthető valódinak.

-Időközben az is kiderült,hogy gyermeket vársz,s úgy határoztál,az apja nélkül egyedül neveled fel.Ez mennyire volt nehéz döntés?
-Sokan nyilván úgy gondolják,az én állapotomban egyszerűbb volna elvetetni a kicsit,főleg miután kiderült,az apja nem is akarja őt.De elképzeltem,hogy milyen csodálatos dolgokat élhetünk majd át mi ketten,és azonnal tudtam,ez minden áldozatot megér.És abban is hiszek,hogy valamikor a jövőben megtalálom a társamat és akkor egy igazi családja lesz a kicsikémnek..
-Őszintén reméljük,hogy így lesz.

Riport:Ayse Arman/Fordította:Palánki Rita

                       Forrás: Epizód magazin